Geiger György: Elfogult sorok

Tisztelt olvasó! Az utolsó szó jogával élve nem tagadok semmit! Beismerem, hogy én követtem el
ezt a könyvet. Mea culpa, mea maxima culpa, hogy ebben a kötetben nyilvánosságra hoztam – sok-
sok betű és fotó szándékos felhasználásával – írásaim és fotográfiáim együttesét.
Tudom, súlyosító körülmény, mégis bevallom, hogy erre nem kényszerített senki és semmi, sem
szóval, sem erőszakkal.
Ez az egész úgy kezdődött, hogy amikor bekattant az agyamba egy ötletcsira, melyet alkalmasnak
találtam továbbgondolásra, akkor azt leírtam egy papírlapra. A tetejére. És akkor már nem volt
megállás, elindult az „elkövetés” előtti hosszú folyamat. A hírtelen támadt, olykor igen kusza
gondolat kibogozása, a megfelelő ritmusban elhelyezhető szavak keresése, a helyes súlypontok
megtalálása, jelzős szerkezetek kialakítása sok-sok javítgatással és még több újramásolással.
Kedves olvasó! Az ügy kedvezőbb elbírálása érdekében azt azért elmondom, hogy erre a célra a
banki értesítéseknek és a közületi számláknak az üresen maradt hátoldalát használtam. Sőt! Néha
olyan nagy volt a papírigényem, hogy még a koncertszerződések hátoldalára is ráfanyalodtam. Így
aztán nem marasztalhat el senki sem, hogy a szép, drága, erdőfaló papírokat pocsékoltam kétes
értékű gondolataim rögzítésére, megfosztva azokat a nemesebb célú felhasználástól. Be kell
valljam, hogy még élveztem is ezt a fajta nagyon időigényes szöszmötölést. (Remélem, hogy ez
nem számít majd súlyosító körülménynek az ítélet meghozatalakor!)
Az „Utolsó szó jogán” írom ezeket a sorokat, ahelyett, hogy Utószót írnék, mint az megszokott ilyen
esetben. Azért térek el a tradíciótól, mert úgy érzem, hogy magyarázkodnom, védekeznem kell.
Mégis, hogy jövök én ahhoz – trombitásként – hogy irodalmi múzsákkal kacérkodjam és ennek
eredményét még terjesszem is?! Higgyék el: hirtelen felindulásból tettem, amit tettem.
Nem régen úgy ébredtem, hogy ismét belém kattant egy gondolat, ám azt csak a kéményre írtam
fel, korommal: de jó lenne egyszer azokat a mindenféle számlák hátoldalát egybekötve látni
„megfilmesítve”. Úgy talán még maga a tartalom is megnemesülne. Különös bizsergéssel töltött el
a gondolat, ám a megvalósításához elengedhetetlen volt a már említett banki és közületi számlák
„innenső” oldalának komoly tanulmányozása is. Ez megtörtént. Mérlegeltem… és most itt tartok.

Geiger György