Mozart: D-dúr kürtverseny, K. 412
Mozart D-dúrban íródott, kéttételes kürtversenye (K. 412/514) 1791-ben keletkezett, s bár ezt nevezik elsőnek a kürtversenyek sorában, valójában ez készült el utoljára. A másik háromhoz képest nemcsak rövidebb, de zeneiségében és technikailag egyaránt egyszerűbb, ami alighanem annak köszönhető, hogy Mozart barátja, a kürtművész Leitgeb a keletkezés idején előrehaladott korban volt, és technikai lehetőségei csökkentek. A második tételt – Alan Tyson kutatásai szerint – Mozart tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a mester halála után.
Mozart: Esz-dúr kürtverseny, K. 447
A szerző harmadik kürtversenye 1784-1787 között keletkezett Bécsben. A darab címzettje Joseph Leutgeb, akinek neve néhányszor a partitúrában is megjelenik. Mozart nem tarthatta fontosnak a művet, a saját kezűleg vezetett műjegyzékébe sem vette fel. A mű kézirata jó állapotban maradt fenn, jelenleg a londoni British Libraryben őrzik.
Franz Strauss: Nocturno kürtre, Op. 7
Franz Strauss nemcsak arról híres, hogy Richard Strauss apja, hanem zeneszerző és legendás kürtművész is volt. Wagner többször kérte fel, hogy játsszon Bayreuthban. “A kürt Joachimja” számos művet írt hangszerére, de egyik sem olyan népszerű, mint a Nokturn, mely a kürtösök örök kedvence. Friedrich Gabler a művet átdolgozta kürtre és vonósokra.
Franz Strauss: Fantasie, Op. 2
A szerző legkorábbi művei közé tartozik ez a darab, mely voltaképp téma variációkkal, s mely igen népszerű a kürtkoncerteken és -szimpóziumokon. Bár harmóniailag és dallamvilágában egyszerű, lirai szépsége és a benne rejlő technikai nehézségek miatt különösen vonzó.