A lemezen szereplő művek közül a h-moll scherzo a legkorábban komponált mű, Chopin mindössze huszonkét éves volt, amikor befejezte. A scherzo műfajához hűen triós formájú darab fő részét vad indulatoktól feszített futamok uralják, míg a trióban Chopin talán legmeghittebb ütemei szólalnak meg.
A cisz-moll scherzo tizenhét évvel később, 1837-ben keletkezett. Az izzó drámaiságú főrészek közé egy korálra épülő trió ékelődik, és jelentős szerepe van a művet lezáró, féktelen iramú, igen virtuóz kódának is.
Chopin 1836-ban komponált és Apponyi grófnőnek ajánlott op. 27-es Két noktürnjében (cisz-moll és Desz-dúr noktürn) Chopin noktürnjeinek majd minden típusjegyét felismerhetjük.
Az Asz-dúr impromptu 1837-ben keletkezett. Az A-B-A formájú fő részei a jobb és a bal kéz egyenletes trioláira épülnek, míg a trió egy románcra emlékeztet.
Az 1834-ben komponált, igen népszerű cisz-moll impromptu csak a szerző halála után, Jules Fontana révén kapta opusz-számát és a máig ismert “Fantaisie” jelzőt.
Az 1840-41 folyamán harmadikként komponált Asz-dúr balladát (op. 47) Miczkiewicz lengyel költő Undine című költeménye ihlette – Chopinnél, ellentétben Liszttel, kirívóan ritka az ennyire közvetlen indíttatású programzene.
Az első, g-moll balladát (op. 23) Chopin 1835-ben fejezte be. Az unisono bevezetést követően táncos-szomorkás téma szólal meg; e végsőkig stilizált keringő, és a hol mélabúsan improvizatív, hol diadalmasan szárnyaló dúr téma az a két zenei anyag, amelyre a mű épül.
Az op. 28-as Huszonnégy prelűd (1839) Chopin egyik legjelentősebb alkotása, egyúttal a romantikus zongorairodalom meghatározó erejű ciklusa. A lemezen a h-moll, a Desz-dúr (“Esőcsepp”), az F-dúr és a d-moll prelűdök hallhatók.