Gádor Ágnes: A Zeneakadémia könyvtárának története dokumentumokban (1875- 2005)

“A Zeneakadémia könyvtára Magyarország második legrégibb, és Közép-Európa legnagyobb zenei gyűjteménye. Megalapítója Liszt Ferenc, a Zeneakadémia első elnöke volt, aki tudta, hogy oktatási intézmény könyvtár – és ebben a speciális esetben: kottatár – nélkül nem működhet. A könyv a gyűjteménnyel kapcsolatos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem irattárában fellelhető dokumentumokat tartalmazza az intézmény megalapításától 2005-ig, a közreadó, Gádor Ágnes könyvtárigazgatói kinevezéséig. Elsősorban intézmény- és könyvtártörténet rajzolódik ki belőlük, de ugyanilyen éles képet kapunk egyes korok felsőoktatás-történetéről, a hazai felsőfokú zeneoktatás és a magyar kultúrpolitika változásairól a könyv által felölelt 130 év során. A kezdetek két üveges szekrényétől a legkorszerűbb informatikai eszközökkel felszerelt könyv-, zenemű- és hangtárig hosszú és göröngyös út vezetett. Az indulás fényes volt: Liszt Ferenc saját budapesti könyvtárát ajándékozta a Zeneakadémiának, Ferenc József személyes rendeletére és az udvari kulturális költségvetés terhére kapta meg a könyvtár a 19. század végén indult Mozart- és Schubert-összkiadást. Később is jellemző, hogy mikor kik vagy milyen társadalmi-politikai szervezetek milyen műveket ajándékoztak a könyvtárnak, vagy éppen milyeneknek az eltávolítására kötelezték a könyvtárosokat. Már amikor volt könyvtáros. Kezdetben valamelyik tanár szánt heti 2-3 órát erre a munkára. Csak a húszas években lett önálló, szaktudást kívánó felelősségteljes munkakör a könyvtárosság a Zeneakadémián. Gyakran súlyos anyagi, de nem ritkán politikai okok gátolták a szakmai munkát. A dokumentumok minderről részletesen beszámolnak. Valamennyit lábjegyzetekkel láttam el, amelyek vonatkoznak az iratokban szereplőkre, az iratok (minisztériumi és egyéb hivatali leiratok, levelek, intézkedések) aláíróira, könyv- és zeneművek esetében pedig megadva a könyvtári jelzetet, amennyiben a mű ma is megtalálható a gyűjteményben.”

Gádor Ágnes