Göncz Zoltán az 1990-es évek elején publikálta először megdöbbentő felfedezését: Bach utolsó fúgájának elveszett részei a fennmaradt kézirat alapján rekonstruálhatók, ugyanis a szerző a kottába szinte „beprogramozta” a később elkallódott ütemeket. Mi több, valójában ez az elveszett rész, az úgynevezett permutációs mátrix készült el legkorábban. Ez a különleges tematikájú könyv a rekonstrukció révén létrejött sajátos zenei szerkezetek mögé próbál bepillantani. „Milyen mélyen és milyen céllal hatolhatott be Bach a komponálás formáját öltő zenei tudomány jóvoltából a világ bölcsességének mélységeibe? Hogyan és hol találhatta meg a Láthatatlan jeleit?” – teszi fel a kérdést napjaink egyik legjelentősebb Bach-kutatója, Christoph Wolff, majd így folytatja: „Minthogy felfogása szerint a zene alapanyaga közvetlen kapcsolatban áll a világmindenség fizikai rendjével, megértette a zene metafizikai dimenzióját is…” Göncz Zoltán kötete Bach zenéjének e mindig is sejtett-érzett, de végletes komplexitásában ritkán tudatosított vonatkozásait kísérli meg kibontani. A szerzőt könyvéért 2009-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.
Göncz Zoltán: Bach testamentuma
1990 Ft
Göncz Zoltán kötete – a Kunst der Fuge példázata által – J. S. Bach zenéjének mindig is sejtett, mégis ritkán tudatosított vonatkozásait bontja ki. Témája a bachi muzsika és a világmindenség rendjének, a zene metafizikai dimenziójának kapcsolatrendszere.