„Die Musik ist die Sprache der Leidenschaft” – vagyis a zene a szenvedély nyelve, hangzik a wagneri idézet. Jelen kötet ennek igazságát – a jazzt középpontba állítva – hivatott bizonyítani. A szerző sorra veszi a jazztörténet fontosabbnál fontosabb művészeit, eseményeit, irányzatait. De nem egyszerű zenetörténeti szemléletű felsorolás ez, nem is csak a szakmának szóló elméleti munka: az összegyűjtött esszék egytől-egyig a társadalmi kontextusba is helyezik a jazzt, így kiderül, hogy a még talán napjainkban is „fekete műfajként” jegyzett zene az ’50-es, ’60-as években népszerű és újító szándékú előadói révén heves indulatokat kavarva vált társadalmi konfliktusok kiéleződésének színterévé. Az olvasó abba is betekintést nyerhet, miként jöttek létre a huszadik század második felében a jazz különböző stílusai: az olyan különc zsenik, mint Sun Ra és Ornette Coleman munkássága nyomán a nagyközönség ízlésétől távol eső irányzatok, vagy éppen a jazz, rock és funk elegyéből születő Herbie Hancock-féle fúziós jazz és a minden karcosságot nélkülöző smooth jazz. Máté J. György több évtizedes jazz-szakírói tapasztalattal és rendkívül széles látókörrel bíró szerző, aki egyszerre képes egy-egy téma legmélyére nyúlni, úgy, hogy közben a jazzt körülvevő világról is színes képet ad.