Tátrai Vilmos: Hegedűszó alkonyatban

„Egyre többen kérik, írjam meg életpályám eseményeit. Most, túl a nyolcvanon, sok kétkedéssel, gátlással nekibuzdulok a feladatnak. »Érezd kötelességednek a múlt feltárását!« – hallom kortársaimtól. »A gazokat le kell leplezned, a jószándékúaknak igazolást kell adnod. A hazudozás évtizedeiről zavaros kép maradt az utókorra. Erkölcsi kötelességed személyes tapasztalataiddal hozzájárulni a történeti hitelesség kialakításához.« Lépten-nyomon ilyen és ehhez hasonló felszólításokkal találkozom. Nem tagadom, én is úgy érzem, számot kell adnom életemről. Ha gátlásról szóltam, mindenekelőtt az irodalom tiszteletére utalok. Megértést kérek, nem vagyok író… Kijelentem, hogy csak az igazat mondom. Áttekinthetetlen, háborúval, szenvedéssel teli korszak krónikása vagyok.” (Tátrai Vilmos hegedűművész)