A kötet szerzője, Matisz László aktív muzsikusként – szaxofonosként és fuvolistaként – elsősorban a jazz és az etno-jazz világában vált ismertté. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett. Régóta foglalkozik jazz-esztétikával, s több év elmélyült munkájával hozta létre A hangok vonzása és taszítása című könyvet. A szerző logikus, érdekes és mély szövegei egészen más dimenzióba helyezik a zeneesztétikát. Öncélú, unalmas okfejtések helyett ezek az írások tényleg a zenéről szólnak, a gyakorlatot, a mindennapi zenei élményeket figyelembe véve. Formálják az olvasó gondolkodását, elmélyítik a zenéhez való viszonyát. A kötet az első magyar nyelvű jazz-esztétika, így a maga nemében különleges, hézagpótló munka. Matisz gondosan formált esszékben ír az improvizatív zenéről, ami cseppet sem könnyű feladat. Könyvét elsősorban azoknak a zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek. Olyan fogalmakat jár körül a szerző, mint pl. a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektivitás fogalma a kreatív zenében. Az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be Matisz; itt elsősorban jazz-zel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének, sőt még a rock and roll-nak is. Különösen értékes a kötetben helyet kapott 32 interjúrészlet.
Matisz László: A hangok vonzása és taszítása
1990 Ft
A kötet az első magyar nyelvű jazz-esztétika, így a maga nemében különleges, hézagpótló munka. Matisz gondosan formált esszékben ír az improvizatív zenéről, ami cseppet sem könnyű feladat. Könyvét elsősorban azoknak a zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek.