Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában

Dohnányi Ernő (1877–1960) a 20. századi magyar zenetörténet egyik legmeghatározóbb muzsikusa volt. Elnökkarnagyként 1919-től negyedszázadon át vezette a Filharmóniai Társaság Zenekarát, kétszer – 1919-ben és 1934–43 között – állt a Zeneakadémia élén, 1931-től pedig a Magyar Rádió zenei osztályának igazgatói posztját is betöltötte. Pozícióiból eredően számos társadalmi kötelezettségnek tett eleget, többek között tagja volt a magyar Parlament Felsőházának. Mindenekelőtt azonban korának egyik legkiválóbb zongoraművészét és jeles zeneszerzőjét tisztelhetjük benne. Életművének kutatása az 1990-es években kapott új lendületet, köszönhetően többek között jelen kötet szerzőjének, aki már a Zeneakadémia zenetudományi szakának hallgatójaként a Dohnányi-oeuvre elkötelezett kutatójává vált. Kovács Ilona, a Magyar Táncművészeti Egyetem docense a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Doktori kutatásainak középpontjában is Dohnányi zenéje, elsősorban a kamaraművek álltak. Nemcsak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött primer forrásokat, hanem a londoni British Library-ben hozzáférhető vázlatanyagot is több évig tanulmányozta a helyszínen, melyek új perspektívát nyitottak a Dohnányi-kéziratok vizsgálatában. Az alapkutatásokkal együtt csaknem negyedszázados munka fontos eredménye a Dohnányi Ernő új perspektívában című kötet, amely az elmúlt tizenöt évben megjelent tanulmányokat gyűjti össze. Az egyes írások a modern zenetudomány eszközeinek segítségével négy témakörbe rendezve helyezik eddig ismeretlen megvilágításba a zeneszerző életművét. E tudományos igényű munka jelentős mértékben gazdagítja a magyarországi Dohnányi-kutatás eredményeit. A kötet szerzőjének reményei szerint a feltárt összefüggések a művek előadóinak attitűdjére, illetve az alapfoktól egészen a felsőfokig terjedő zeneoktatásra is hatással lehetnek.